Nagyhagymás környéke és a gyimesi csángók vidéke



Olyan ez a táj, mint Erdély Svájca. A napokban felmásztunk az Egyeskőre (1608 m), az Öcsém-tetőre (1706 m), a Nagyhagymásra (1792 m),
majd leereszkedtünk a gyimesi csángókhoz. Jött két román lány is a menedékházhoz, illetve ott volt János... de kezdjük az elejétől. Köd volt és esett az eső, esett...

:::
:::
:::
:::

Lassan rajzolódnak ki a hegyek. Kicsit eláztunk, de a friss levegő kárpótolt. A málnásban eszünkbe jutott a mondás, miszerint:
jobb, ha te eszed meg a medvét, mint ő téged, még akkor is ha kicsit szőrös


:::
::: :::

Íme, a két főszereplő. Jobbra Gergő, akinek rövidebb a haja, mint a Kopaszhegyen a fű (háttérben az Egyeskő)
:::





:::
::: :::

A favágás a legjobb a hidegűző. Tudvalevő, hogy a fa mellett kétszer is melegszik az ember.
A háttérben János (vitéz) visz egy fenyőfát a vállán. Már lassan két évtizede ő a menedékház őrzője.
Roppant barátságos, jókedvű emberke. Gergő vigyorog, mert nem fázik többet... :)
:::
:::

Esztena a lankás tájon. A juhászok csak késő ősszel mennek le a faluba.
:::
::: :::
:::

emberségesek
... párszáz évvel ezelőtt is azok voltak ...
:::

100% sajt ;). A kedvencem mégis az orda, ami számomra olyan mit a harapható tej :)
:::

:::

Nagyhagymásra kirándulunk

:::
:::
:::
:::
:::

előző nap én, most János, aki eljátssza a matadort


:::
:::
:::

Keresztes vipera (vipera berus) sütkérezik a napon. Többen megölik... pedig ritkán halálos, és mindig menekülni próbál.
Az első marásai általában álmarások. Ha sikerül, akkor maradandó sérüléseket okoz. Az idősebb hegymászókon láttunk vastag,
csíkos, térdig érő zoknit, a kígyók ellen. A mérgezése függ attól, hogy hány napja mart utoljára, hogy mekkora volt a kígyó,
de a megmart ember súlyától is (sőt a hőmérséklettől és attól is, hogy ittunk-e például teát vagy kávét).
:::

hatalmasat aludtam itt ...
:::
:::

Szakadék az Öcsém-tető oldalában. Évekkel ezelőtt kilenc ló ugrott a biztos, borzalmas halálba,
egy medve elöl menekülve. Mai napig hevernek itt csontok, végüket idézve.
:::
:::
:::

Öcsém-tető, másik nevén az Ördög-malom. Méltán nevezik így, merengve a "megőrölt" kőtengeren,
ami a lábánál szoknyaszerűen szétterül. Naplementekor vörösben izzik...

Gyimesbükkre megyünk

:::

elindultunk a gyimesi csángók vidékére. Ki korán kel, csángógyereket lel ...
:::
:::

... mind megettük ...
:::
:::
:::

Öngyilkos tehén? Néhány méter és a mélybe zuhan.
Az is lehet, hogy őt is lenyűgözte a táj. Lehet, hogy rokonlelkek vagyunk :)


:::
:::

... a patak medrében sétálunk, és sehol egy csepp víz. A patak itt a felszín alatt folydogál, néhol előbukkan.
:::

a három fürdőkád :) a friss fürdés megmentett három nap után ...
:::
:::

megérkeztünk. 12 órát gyalogoltunk...
:::

stoppoltunk egy szekeret :) Az utazás hangulatát, a beszélgetést az öreg csángóval csak a babgulyás fokozta,
amit az itt filmező barátaim főztek. Felhúztuk a sátrat, majd másnap továbbálltunk...
a következő úticél a Parajdi sóbánya... de ez egy másik történet
:::
:::

jellegzetes itteni táj, mert a legmeredekebb domboldalakat is lekaszálják.
Sok jó embernek a fű a "kenyere" :)


:::