A puliszka


:::


Tájanként még: pujiszka, puiszka, pulicka, pujicka, málé, tokány (a Felső-Tisza menti magyaroknál). A puliszka elkészítése egyszerű:
Vizet forralunk, melybe forráskor sót teszünk, majd kukoricadarát.Az utóbbi mennyiségétől függ a keménysége. Folyamatosan keverjük,
hogy ne csomósodjon meg. Egyes helyeken keményre készítik, és az edényből egy vágódeszkára (lapítóra) borítják.
Ezután a mutatóujjakra kifeszített cérnával vágják kockákra, vagy szeletekre.


Húsokhoz, gombákhoz:
Köretként finom, főleg hagymásan készített húsételekhez.

Tejjel:
A mélytányérokba hideg tejet öntünk, és ebbe tesszük a még meleg puliszkát.

Lekvárral:
Sok helyen lekvárt öntenek a puliszkára, óvodában ettem utoljára ilyent.

Túróspuliszka:
Ennek elkészítési módja nagyon változatos. Saját recept alapján:
Az edényt bekenjük zsírral, vagy szalonnával.
Ezután kerül bele rétegesen a puliszka
és a túró. A tetejére egyesek sajtot reszelnek, és szalonnát tesznek. Jó, ha egy kicsit
"odasül" az aljához, mert annak van igazán jó íze, amit lekaparunk az edény oldaláról.

Epres körettel:
Főleg túróspuliszkához finom. Egy tányér erdei eperre tejfölt öntünk,
majd összetörjük egy villával pépszerűvé. Cukrot teszünk bele és jól megkavarjuk.
Egészségetekre :)



:::

A kukorica Amerikából került Európába, majd Ázsiába. Neve Erdélyben még: tengeri (tengeren túli),
és törökbúza (ugyanis Törökországból került hazánkba). Érdekes, hogy törökök misir-nek hívják
ami "egyiptomi"-t jelent. A növényt Közép- és Kelet-Európában hasonlóan nevezik.