Pádis-fennsík




A Erdélyi-középhegység egy 1400 méteren elterülő fennsíkján vagyunk, melyből frissen kinyújtóznak a fehér hegyek. Legelők, szurdokok, víznyelők, barlangok, kis dolinatavak, és a pásztorok titokzatos, mesebeli világa ez a hely. Elmentünk álmodozni, felfrissülni. Ha létezik mennyország, akkor az csak ennek a mása lehet.

:::

Finomságok a mikrovilágból...


:::

...és a hős barátunk


:::

:::

Eszkimó-jégbarlang, érdekessége, hogy nyáron is hó és jégtömbök találhatók
benne. Az ilyen barlangok általában függőleges bejárattal rendelkeznek, melyben
megreked a téli hideg levegő. Ezen kívül a hó és jég is akadályozza a felmelegedést.
:::

:::

Miután megnéztük az Eszkimó jégbarlangot
a Galbena-szoros meredek falain másztunk tovább.

:::

hegyi Boeing


:::

A barlangból kirobbanó vízesés, több mint 10 méter magas. Mellette, a barlangban megyünk tovább
:::

:::

:::



:::

a nyugalom földje... a patak 200 méterre kis tölcsérekben (víznyelőkben) eltűnik a szemünk elől.


:::

A megfagyott másodperc


:::



:::

a fűnyírás és a vágás közötti pihenő


:::

Ez a növény a természetbarátok C-vitaminja. Savanyú az íze, és ha réten találsz hasonlót, akkor ne edd meg, mert az a lóhere.


:::



:::

Ég az ég.


:::

hegyvidéki automata : ) nem nagyon változatos, de isteni


:::

Míg a hátsó ló az emberi állat iránt érdeklődik, addig az elülső már rendelkezik véleménnyel


:::

barátságban


:::



:::

Csúszómászó. Ez a név ránk is illett.


:::

Útban a Szamos-bazárhoz barátaimmal


:::

A patakban megyünk tovább, lenyűgöző és viszonylag könnyű barlangjárás.
A hideg víz miatt "ködbe" burkolózik a barlang alsó része a bejáratnál.


:::

:::

A barlang mennyezetén a nyílást növénytakaró veszi körül, onnan ez a misztikus fény.


:::
:::

:::

:::

más szemében a szálkát, sajátjában a gerendát


:::

:::

:::

:::

:::

Olyan heves esőzés volt előző este, hogy elvitte a gátat, nagy fákat sodort el a patak. Szemünk láttára szakított nagy
darabokat a partfalból. Olyan erővel zúdult le, hogy hallottuk a köveket, amint őrlődtek a vízben. Villámok közepette,
fél kilométerre tudtunk csak átmenni rajta a tűzoltó barátommal, egymás karját fogva, hogy egy közeli bádogházba
kérjünk szállást. Láttuk, ahogy a kis erekből patakok keletkeznek, a dolinák nagy tölcsérként nyelték a vizet.

::: :::



:::

A helyi palacsinta-készítés titkai. A román nő a vendéglátónk felesége. Ő hat órát várt a patak másik oldalán az esőben.


::: :::


Az idős család szeme könnybe lábadt, amikor elbúcsúztunk. Remélem nem a rendetlenség miatt :)
:::