Selmecbánya



Az utunk most Selmecbányára vezetett, Zólyomon keresztül. A város a világörökség része méltán, ennek ellenére
az épületek romosak, elhanyagoltak. A nagy területszerzéssel nem járt együtt az "arany és az ezüst városának" megőrzése.

:::


:::
Mögöttem: Zólyom híres vára magyar részről, előtte tankok a szlovák részről...
:::
:::
Ez már Selmecbánya. Az állomásról sétálva azt hittük, hogy rossz helyre tévedtünk, de az óvárosban már
megváltozott a véleményünk. A régi főutcán sétálva szép és nagyon hangulatos házakat láttunk...


:::

...hazataláltunk
:::
ez a két szalamandra a város jelképe. A legenda szerint egy pásztor miután elvesztette nyáját, leült egy kőre
és elkezdett sírni. Erre két szalamandra jött ki a kő alól, egyik hátán arany, másiknak ezüst volt.
:::
A templomok egymást érik, zsinagóga is volt.


:::
íme, reggelenként jó a kedvem, még akkor is, ha egy temető mellett aludtunk. Gergő éjjel felköltött,
hogy lépteket hall :). Rám hárult az a hálás feladat, hogy megnézzem mi az. Soha nem felejtem el,
aznap este csodálatos telihold volt, látszottak a fák, a domboldal és rajta a rémisztő temető.
:::
:::
... mint a mókus, fennnnnn a fán ...


:::
:::
Úgy tartják, hogy Selmecbányán nincs két olyan ház, amely egy szintre épült volna.
:::
:::
:::

A líceum, melyen ez a tábla áll, lakattal van bezárva... remélem értitek


:::
:::
:::
:::
egy szép díszszobor
:::
hát igen, ez is egy sokatmondó kép
::: :::
én és Gergő. Fénykép a sör különböző hatásairól...
:::
:::
egy gyönyörű botanikuskert,
:::
hatalmas mamutfenyőkkel.
:::
sok festőt is megihlett a táj